Dél-Duna mente

Dél-Duna Mente Hivatalos Honlapja

• 

DD-s tábori beszámoló by Panni

Írta: Csontosné Dobszay Panni

A legutóbbi déldunás tábor véleményem szerint igen-igen jól sikerült! :) A programok változatosak, a hangulat vidám, az élelemellátás bőséges, a lelki rész pedig rendkívül hasznos volt. No, de nézzük kicsit bővebben. Az idén Hernádon táboroztunk, július 26 és 31. között. A helyszín szuper volt, minden szempontból! A közösségi ház és a nagy kert igen jó szolgálatot tett, a templom levegőellátása nem volt éppen ideális, de minden más tekintetben tökéletes volt. :) A helyiekre is szívesen emlékezünk, mind vendéglátóinkra, Marci atyára és Gubicza Balázsra, mind pedig a befogadó családokra, akik esténként meleg vacsorával, fürdési lehetőséggel és nagy szeretettel vártak minket. A programok - mondhatni - a szokásosak voltak. Lelki szempontból fontosak az előadások, melyek központi témája ezúttal a hitünk alapjai voltak. Ezt a kérdéskört dolgoztuk fel kiscsoportos beszélgetések során is. Ami pedig még sokkal meghatározóbb lelki életünk szempontjából, azok a szentmisék és az esti programok, úgymint szentségimádás, közbenjáró ima és hasonlók. Ezek nagyban hozzájárultak lelki feltöltődésünkhöz, korosztálytól függetlenül - különösen a közbenjáró imának volt általános sikere, ahogy megfigyeltem. Szinte mindenki kijött imát kérni, sőt nagyon sokan a barátaikért való imában is aktívan részt vettek (a legfiatalabbak, 13-14 évesek közül is!), és ezt nagy öröm volt látni!  A böjti nap szokás szerint a péntek volt, amikor is a közeli Pusztavacs-Rákóczi telepre zarándokoltunk egy kis templomocskához. A zarándoklatot kiscsoportonként tettük meg, és az út során különféle feladatokat kellett végrehajtani az egyes állomásokon. :) Pusztavacson pedig csendes félóra, lelkitükör, gyónási lehetőség és szentmise várt ránk. Aztán persze volt sportnap is, ami igen mozgalmasra sikeredett, úgyhogy jól kifáradtak a táborozók estére. Volt még akadályverseny, tánctanulás, kézműveskedés, beszélgetés olyan személyekkel, akik különféle közösségek vagy szerzet tagjaiként evangelizációs munkát végeznek... és persze nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a flashmobot sem, ami újdonság volt a déldunás táborban, de azt kell mondjam, mindenki nagyon élvezte, amikor közösen táncoltunk a hernádi parkban péntek este kilenckor! Utána volt egy kis játék, amibe a helyieket is bevontuk, illetve meghívtuk őket a másnapi sportnapra és a délutáni gyerekmisére is. Szóval igen mozgalmas, eseménydús tábor volt az idei is, unatkozni nem maradt ideje senkinek, ugyanakkor lelkileg feltöltődtünk, új barátságokat kötöttünk és sok szép nyári emléket szereztünk. :) Köszönjük szépen a vendéglátást a hernádi plébánián dolgozóknak és a befogadó családoknak, no meg persze a jó időt Istennek! Lehet várni a jövő nyári tábort, de addig is legalább négyszer van lehetőség újra találkozni az itt megismert új barátokkal, hamarosan kezdődnek ugyanis a tanév közbeni Dél-Dunás találkozók...

 

A csitári...

 "A hernádi sátrak alatt, 5 centire áll a víz.
Úgy hallottam a szomszédba feljelentett a néni.
Elfogyott a sütike,mivel kenyerezzem le?
Így hát Zalán atya nyomott, egy nagy lájkot képibe." 
(Ismeretlen költő)


Tábortűzre (vö. Petőfi Sándor: Füstbe ment terv)

Egész úton táborba menet,
azon gondolkodám,
miként fogom köszönteni
rég nem látott Dél-Dunám.

(Koncsik Borbála és csapata)

Tábori vers (2012)

A Dél-Duna egy király hely,
Itt biztosan szeretve leszel.
Tök jó ez a nyári tábor,
Jobbat nem találsz,
Lehetsz bárhol.

Első nap még minden új volt,
A hely, a téma és a kiscsoport.
De hamar oldódott a hangulat,
Könnyen feltaláltuk magunkat.

Sok előadás volt és érdekes,
Hogy jobban megismerjük hitünket.
Felvettük a páncélt
A győztes csatáért,
Először is az igazságért.

Hitünk öröm
Ahogy azt tapasztaltuk a pénteki böjtön.
Bár hasunk nem volt éppen tele,
A vidámságnak megvolt a helye.

Ahol az Úr lelke, ott a szabadság,
Ez a nagy igazság.
Hitünk ragadós is és terjed mint a herpesz,
Ehhez viszont te is kellesz.

Volt még sok más program is.
Sportnap, közbenjáró ima és minden más,
Például szentségimádás.

Ameddig szombaton mindenki 
A templomban imádkozott,
Nagyon sok sátor beázott.
Szemünkből is folyt a könny,
Annyira mély benyomást tett az egész lelkünkön.

Ezért is Kikó volt a hibás,
Bár ezt nem írja a Szentírás.
Az utóbbi napokban nem volt sok tennivaló,
Erre mi csak ennyit mondtunk: Ez tök jó!

Ez volt hát az idei tábor,
Nem volt hiányunk szórakozásból.
Sok új barátot is szereztünk,
De ami a legfontosabb, Jézusé lett az életünk.

(Sárkány Emőke, a Világzöld Vért csoport tagja)

 

Dél-Dunás Tábor (Nyáregyháza)
Írta: Kéméndy Dóra
2011. augusztus 30.

Nekem ez volt az első régiós táborom, és nagyon pozitív élmény volt számomra. Érkezésemkor az alvótársam, Koncsik Bori fogadott hatalmas mosollyal az arcán, és már felállított sátorral. Alighogy végeztem a regisztráción és lepakoltam, már befogott egy csoport szamurájosat játszani. Így aztán rögtön megismerkedtem jópár emberrel, és sikerült a csoportvezetőimet is beazonosítanom. Kicsit később szét is váltunk kiscsoportokra. Én az arany csoportba kerültem, Pirihez és Gáborhoz. Néhány ismerkedős játék után a déli harangszó hívott minket az első közös misénkre. Laci atya a szentmise egyes részeiről beszélt nekünk. Ebéd és egy rövid szünet után a templomban Satya megnyitotta a tábort, bevezetett minket a hét témájába, ami az Istennel való kapcsolatunk volt. A szükséges alapszabályok és információk elhangzása után Juca jóvoltából kihúzhattuk, hogy kinek leszünk az angyalkái a tábor folyamán, majd összegyűltünk egy kis megmozgató játékra. Perdültünk-fordultunk és ismét a templomban találtuk magunkat, ahol Terike néni tartott nekünk előadást a szentmiséről, amit kiscsoportos megbeszélés követett. Amikor már kellőképpen kitárgyaltuk a dolgokat, összeszedtük a fürdéshez szükséges cuccainkat, és Betti beosztott minket a befogadó családjainkhoz. Ott beszélgettünk, megvacsoráztunk, és lefürödtünk. Mire visszajöttünk a KT-k már előkészítették a sokat emlegetett gyűrűk urás játékot. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon jól szórakoztunk! Ezután újabb remek program következett, Kriszti tartott nekünk táncházat. Ezt az élményekben gazdag napot közös imával zártuk, amit az oltárt körülülve mondtunk el.Másnap reggel már zenészeink ébresztettek minket. Gyorsan összeszedtük magunkat, és mentünk a misére. Dénes atya az istenképről beszélt nekünk. Majd elfogyasztottuk az anyacsapat által elkészített reggelinket. Ezután Orsi néni előadását hallgattuk meg szintén az istenképről, amit kiscsoportos megbeszélés követett, de ezúttal más feladatunk is volt, fel kellett készülnünk az esti csoportbemutatkozásra: ki kellett találnunk egy csapatnevet, egy csapatkiáltást, és el kellett készítenünk a plakátunkat. Ebéd után kézműves foglalkozás volt: képeslapkészítés, gyöngyfűzés, karkötőcsomózás, és ezzel párhuzamosan Gosia nővér tartott táncházat. Aztán a szokásos időben elvonultunk a családokhoz. Amikor már jóllaktunk és kellőképpen tisztának éreztük magunkat, visszajöttünk a templomba, és bemutatkoztak a kiscsoportok. A napot megint közös imádsággal zártuk.A következő nap ugyanúgy kezdődött, mint a többi: a fiúk kristálytiszta énekére ébredve álmosan betámolyogtunk a misére, ahonnan András egyből ki is küldött minket. Miután hangos énekszóval visszatérhettünk a templomba, András prédikációját hallgattuk meg arról, hogy aktívan lépjünk be a templomba, és vegyünk részt a misén. Aztán reggeli után előadás volt, amit ezúttal Patriktól hallhattunk, az elmélkedésről. Utána kiscsoport, ebéd és játék volt. Délután vendégelőadók érkeztek hozzánk. Öt állomáson ismerkedhettünk meg különböző imafajtákkal: foglalkoztunk zsoltárokkal, szemlélődtünk, elmélkedtünk, volt képi meditáció és táncos ima. Miután elbúcsúztunk vendégeinktől, belaktunk a családoknál, majd megújult erővel és lelkesedéssel vetettük bele magunkat a következő kiscsoportos feladatunkba: az előadásunkat szerveztük a tábortűzre. Azután összegyűltünk a szokásos esti imára, amit most szentségimádás követett. Ez nekem sokat jelentett, mert ezelőtt még soha nem voltam szentségimádáson. Nagyon jó érzés volt ilyen zavartalan környezetben elcsendesedni, imádkozni.Reggel az ébresztő után közös imát tartottunk, és megtettük a felajánlásokat az aznapi kenyér és víz böjtünkre. Majd a reggeli után elindultunk a Wekerle-kastélyhoz, ahol a majorban ezt a napot eltöltöttük. Varga László jezsuita szerzetes tartott nekünk előadást a kápolnánál a szemlélődő imáról, aztán kiscsoportokban beszéltünk róla. A kenyér megáldása után kiscsoportokban ebédeltünk. Ezután bűnbánati liturgia, lelki tükör és gyóntatás volt. A misét megpróbálta elmosni az eső, de nem sikerült neki! Utána összegyűltünk a teraszon a kastély megszentelésére, és a háziak megáldására. Visszaérkezés után egyből megindultunk a családokhoz, hogy minél hamarabb elvégezzük esti teendőinket, mert utána még összeültünk kiscsoportokban az előadást elpróbálni. Az esti ima után ismét szentségimádás volt, és egyúttal közbenjáró ima is.Másnap sportnap volt. A reggeli dolgaink után fogadtuk a látogatókat, és közösen elsétáltunk a sportpályára. A csapatjátékok után métával, focival, frizbifocival és röplabdával töltöttük az időt. Amikor fáradtan visszaérkeztünk már várt minket a főtt virsli és a túrós fánk, amiért nagyon tudtuk becsülni amúgy is hőn szeretett konyhatündéreinket. Szabadidő lévén eltáncoltuk néhányszor a héten tanult táncokat is. Délután vendégelőadók tartottak nekünk dicsőítést, ami után kiscsoport következett. Ez volt az utolsó esténk a családoknál, így elbúcsúztunk tőlük, és átadtuk a gondosan elkészített kis ajándékainkat. Ezután visszaérve lázasan készültünk produkciónkra. A tábortűznél Mária és Kikó kapták a műsorvezetők szerepét. Megnéztük minden csoport produkcióját és a meglepetésszámokat, majd éjszakai falatozással koronáztuk meg sikerünket. Az esti imában András elbúcsúzott tőlünk, és eltáncoltuk a forrástáncot is. Utána még csendesen énekelgettünk, beszélgettünk a tábortűznél, ping-pongoztunk a garázsban. Valamikor hajnali 3 körül takarodtunk.Vasárnap reggel kicsit szomorúan ébredtünk, mivel ez volt az utolsó napunk együtt. Az ima és a reggeli után zárókiscsoportot tartottunk, aztán elkezdtünk összepakolni, szétszedni a sátrakat. Részt vettünk a misén, majd vendégeinkkel közösen megebédeltünk, besütiztünk. A táborzáráson a csoportvezetők felolvasták csoportjaik élményeit, tapasztalatait, és hogy mit kaptak ettől a tábortól. És mindenki leírta, hogy milyen elhatározásokat tett, mi az amit továbbra is folytatni fog a mindennapi életben. Nekem nagyon sokat jelentett ez a tábor, és a sok fiatal, akiket megismertem. És a lelki részek, amelyek által sikerült meghoznom a döntést, hogy megkeresztelkedem. Köszönöm mindenkinek, aki ott volt és ezzel hozzájárult, hogy egy nagyon szép hetet töltsünk együtt! Remélem, megmaradnak a barátságok, és hamarosan újra találkozunk!

---

Dél-Dunás Találkozó (Ócsa)
Írta: Hajzlinszky Balázs
2011. április 12.


2011. április 9-én ismét nagy sikerű ifjúsági találkozót tartott a Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony közösség, melynek ezúttal Ócsa városa adott otthont.     Már kora reggel izgatottan ébredtem, és örömmel konstatáltam, hogy az időjárás kegyes lesz hozánk, leszámítva a viharos szelet. Amikor megérkeztem a plébániára, az asszonyok nagy serényen pucolták a krumplit a pörkölt mellé, melyet az ócsai Pinceegyesület ajánlott fel számunkra. Nem sokkal később meg is jöttek az első fiatalok Alsónémediről, finom diós sütivel a kezükben. Aztán már helyet is kellett foglalnunk a templom előtt, hogy elkezdhessük a regisztrációt. Na ez volt az a dolog, amit én még sosem csináltam, de Jóisten megsegített engemet társaimmal együtt, így legyőzve a szelet, mely játszi könnyedséggel tépte ki kezünk alól a papírokat, végülis sikerült teljesíteni a szolgálatot. 120 regisztrált fiatalt számoltunk, de a regisztráció után még érkeztek testvérek, úgyhogy a találkozón részt vett fiatalok száma 150-re tehető.     A templomban hivatalosan is kezdetét vette a rendezvény. A szép énekek után egy katolikus házaspár előadását hallgathattuk meg, amely az anyaság illetve az apaságról szólt. A témaválasztás érthető, hiszen 2011 katolikus vonatkozásban a CSALÁD éve. Szerintem mindenki nevében kijelenthetem, hogy az előadás rendkívül hasznos, érdekes és nem utolsósorban hiteles volt egy olyan lelkes, katolikus apától és anyától, akik két fiúgyermeket nevelnek Isten nevében, Isten segítségével. Két számomra új ténnyel gazdagodtam: „ Az imádkozó édesapa, a család védőbástyája. ˝ A másik fontos dolog, amire érdemes mindennap emlékeznünk, hogy mi tulajdonképpen Isten segítőtársai vagyunk a teremtésben.     Ennek tudatában sétáltunk át a plébániára, a kiscsoportos beszélgetések színhelyére. Itt meghallgathattuk társaink véleményét is a feltett kérdésekkel kapcsolatban és magunk is megoszthattuk gondolatainkat. Meg kell jegyeznem, hogy a csoportvezető testvérek nagyon lelkiismeretesen foglalkoztak velünk és ezáltal valóságosabb képet kaptunk az Isten szeretetében működő családról.    De persze már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy fél 1re lementünk a nagyterembe, ahol meghitten és szeretetteljes hangulatban fogyaszthattuk el a pörköltöt és a többi finomságot, amivel a vendéglátók vártak bennünket. Ebéd után mindenki elvégezhette a Szentgyónást, az Atyák készséggel álltak a rendelkezésünkre. Ami nagyon tetszett, hogy itt igazán „ lazán˝ és kellemesen, séta közben vallhattuk meg gyarlóságainkat. Eközben persze folytak a különböző viccesebbnél viccesebb játékok, szóval mindenki jól érezte magát. 16 órakor a találkozó miséjén vettünk részt. A Szentmisét azokért a szándékokért ajánlották el, melyeket mi írhattunk papírra a bejáratnál. Nagyon szép volt a fiatalok hangszeres kísérete, a résztvevők is nagyobb kedvvel énekeltek, mint általában. Jó volt látni és érezni mindazt, ami a misén történt.    Sajnos elérkeztünk a nap zárásához, amikor is két program közül választhattunk. A nagyteremben a „ Séta a múltba˝ című film került vetítésre, odakint a focipályán pedig vállalkozó szellemű focisták rangadóját játszották. Az oldalvonalon túl pedig didergő, ám csodaszép lányok szurkoltak nekünk.    Így történt Ócsán a Dél-Dunamenti katolikus fiatalok találkozója. Este picit szomorúan, de bizakodó mosollyal búcsúztunk el egymástól a mihamarabbi viszontlátás reményében. Szeretném még elmondani, hogy hatalmas boldogságot jelentett számomra az, hogy ennyi értelmes és szép lánnyal ismerkedhettem meg. Jó azt is tudni, hogy vannak még olyan fiatal srácok, akik bátrak és hisznek Istenben. Mindennap hálát adok Jézusnak, hogy ott lehettem szombaton, hogy EGYÜTT lehettünk ott. Remélem még sokszor találkozunk, addig is hajrá Dél-Dunás fiatalok. Köszönöm. :)

---

Dél-Dunás Találkozó (Vecsés)
Írta: Dobszay Panni
2011.február.19

Február 19-én ismét ifjúsági találkozót tartott a Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség, ezúttal Vecsésen, a Jézus Szíve templomban gyűltek össze az érdeklődő fiatalok, méghozzá jó sokan - a résztvevők száma Istennek hála a vártnál is magasabb volt :)
A monori küldöttség tagjaként már a vonaton több baráttal utaztam, és a hangulat csak még jobb lett, mikor a vecsési állomáson régebben látott kedves ismerősök köszöntöttek minket. Úgyhogy a jókedv már az első pillanatoktól fogva velünk volt, és hűségesen kísért minket egész napon át.Szóval, miután mindenki megérkezett az állomásra, akinek kellett, csapatosan átvonultunk eme jeles nap helyszínéül szolgáló Petőfi Sándorról nevezett tanintézménybe, ahol is regisztráltunk, majd átmentünk a szomszédban található templomba, hogy hivatalosan is kezdetét vegye a nagy nap :)
A megnyitó után, amit a nap főszervezője, Kriszti, valamint a házigazda Misi atya tartottak, énekeltünk egy keveset, aztán bele is vágtunk a sűrűjébe: következett egy jó hangulatú és humoros, ugyanakkor elgondolkodtató és mély tartalommal bíró előadás, melyet Olteán Zsolti és kedves felesége, Éva tartottak nekünk. A nap témája a szentségi házasság volt, hiszen 2011 a Családok éve, így az idei első déldunás találkozó szervezői is ezzel kapcsolatban kívántak valami igazán értékeset nyújtani a résztvevő fiataloknak.
"Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek." (Ter2,24)
Mai világunk finoman szólva hamis képet fest a házasságról, holott férfi és nő között ez a legtermészetesebb, leginkább kívánatos életforma. Erre lettünk teremtve. A média azonban tévesen arra biztat minket, fiatalabbakat-idősebbeket egyaránt, hogy a párkapcsolatokban is csak az élvezetet és öncélú vágyaink kielégülését keressük, aztán ha ezt a lila köd elmúltával már nem kapjuk meg a másik embertől, akkor nyugodtan dobjuk félre őt, mint valami használati tárgyat, ami többé már nem felel meg céljainknak.Valójában azonban mi, emberek az élethosszig tartó, élő szeretetkapcsolatra vagyunk meghívva mindannyian, az ilyen élet utáni vágy ott rejtőzik az emberi szívben. Ez a kapcsolat a szentségi házasságban bontakozik ki igazán és válik teljessé Isten kegyelme által, ahol azzal a férfival/nővel vagyunk együtt jóban-rosszban, akit megfontoltan és felelős döntéssel választunk magunknak.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokról volt szó az előadásban és később a kiscsoportos beszélgetéseken is. (Ja, és ne feledjük a legfontosabbat: "a házasságban 3 gyerek a minimum!!" :D)A másfél órás kiscsoportok után ebédeltünk, majd többféle játék közül lehetett választani, ki miben venne részt szívesen. Alternatív lehetőségként  filmnézés szerepelt a programban. A Fireproof - Szerelempróba című filmet néztük meg, mely a nap témájához elég szorosan kapcsolódott: hogyan lehet megmenteni egy házasságot önzetlen szeretettel? A feladat nem könnyű, de ha tudatosan újra és újra a másik mellett döntünk, akkor menni fog, ráadásul Jézus mindig ott van és segít :)
3 órától dicsőítés volt a templomban, ezalatt természetesen gyónásra is volt lehetőség. 4 órától pedig elkezdődött a szentmise, ami szerintem nagyon szép volt, és nagyon jó dalokat válogattak hozzá albertirsai testvéreink.Végül a mise után táncos mulatságon lehetett még részt venni, ahol különféle táncokat tanulhattak az érdeklődők.
Azt hiszem, nagyon sikeres és nagyon jó hangulatú találkozót tudhatunk a hátunk mögött. A Család évével kapcsolatos témákat a következő találkozón is folytatni fogjuk :)Külön öröm volt a számomra, hogy most először volt szerencsém szolgálatot vállalni és így csoportvezetőként részt venni az eseményen, és köszönöm szépen a kisebb testvéreknek a sok kedvességet és hogy ilyen szeretettel fogadtak, ez nagyon jólesett :)
Egy probléma volt a nappal... nagyon hamar eltelt! Viszont hamarosan újra lehetősége van részt venni az érdeklődő fiataloknak déldunás találkozón. Lehet visszaszámolni, hiszen április 9-e hamar itt lesz!

---

Dél-Dunás Találkozó (Hernád)
Írta: Dobszay Panni
2010.december.4

"Hogyan kérjünk, hogy kapjunk is?" - így szólt a Dél-Duna menti Nagyboldogasszony közösség legutóbbi ifjúsági találkozójának jelmondata. 2010. december 4-én a hernádi plébánia látott vendégül minket, egy szép új közösségi házban. Az előadást Betti és Gina tartották, előtte rövid dicsőítés volt, valamint Marci atya és a helyi plébániavezető, Gubicza Balázs köszöntője. Az előadás után kiscsoportos beszélgetés következett, amin különböző, a nap témájához köthető kérdéseket vitattunk meg, és megosztottuk gondolatainkat. Jó volt meghallgatni egymást :) Engem először meglepett, hogy önmagunk szükségleteinek kérdéséről ennyit beszélünk, hiszen keresztényként, Jézust követve éppen az a lényeg, hogy másokat szolgáljunk. De az előadás és a csoportos beszélgetések rávilágítottak arra: valójában nagyon is fontos, hogy érzelmi szükségleteink ki legyenek elégítve, mert ennek köszönhetően kerülhetünk kiegyensúlyozott lelkiállapotba. Ha mi belül nem vagyunk rendben, akkor hogyan tudnánk bárkivel is érdemben foglalkozni, csak rá figyelve?.. Tehát valóban hasznunkra vált a nap lelki része.

A kiscsoportok után ebédeltünk, az asztalokon hegyekben állt a zsíros kenyér hagymával, és később gigantikus mennyiségű sütemény is került elénk :) Miután mindenki jóllakott, közös játék vette kezdetét, melynek lényege az volt, hogy néhány személyiség (Laci atya, Mikulás, Szűz Mária, Garfield) "elrejtőzött" 5 emberben a jelenlévők közül, a többieknek pedig ki kellett találni, vajon ki kicsoda. Jó nagy volt a kavarodás, főleg mert egyesek fejükbe vették, hogy eljátsszák az egyik kitalálandó személyt, annak ellenére, hogy nem ők voltak azok :D

A nagy játék után ismét különvonultak a kiscsoportok, és így folytatódott a program. Szituációs játékot játszottunk, a beugró-félét, aminek eredményeként végleg eluralkodott a felhőtlen jókedv, mivel tényleg nagyon klassz, humoros produkcióknak lehettünk szemtanúi :)

A rövid délutáni szünetet követően Dénes atya tartott lelkitükröt a templomban, majd gyónási lehetőség is volt. 4 órától szentmisén vettünk részt, majd visszatértünk a közösségi házba, ahol is több meglepetés várt ránk. Először a kt-k közül többen előadtak nekünk egy dalt, egy kifeszített lepedő takarásában. A lepedő nyílásain át zoknibábok kandikáltak ki, és a takarásban lévő emberek 1-1 szótagot képviseltek a dalból. Ezután két önkéntesnek arra kellett rájönnie, hogy hogyan kell sorban megszorítani a zoknibábokat annak érdekében, hogy végül teljes egészében hallhassuk újra a dalt. Mókás volt :)

És végül, december 6-ához közeledvén, természetesen a Mikulás is meglátogatott bennünket, előre küldve két krampuszát, akik virgáccsal érkeztek köreinkbe… Amikor már elég lelkesen énekeltük a Hull a pelyhest, végre megérkezett maga a Mikulás, és szétosztott egy csomó szaloncukrot - ami később alapanyagként szolgált a fokozatosan egyre nagyobb méreteket öltő szaloncukor-háborúhoz.. :D

Ezután már elég hamar elérkezett a hazaindulás időpontja, de egy kis játékra és beszélgetésre azért jutott még idő.

Búcsúzóul kaptunk egy kis kártyát is emlékbe, amin az alábbi igehely olvasható: "Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!" /Jn 16,23-24/

Összességében egy nagyon klassz napot töltöttünk együtt, én legalábbis remekül éreztem magam. Sok kedves ismerőssel találkoztam újra, jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, és kellemes élményekkel térhettünk haza.

---

Dél-Dunás Találkozó (Gyál)
Írta: Helméczy Judit
2010.szeptember.18

„ÉN NEM ÍTÉLLEK EL”

Szeptember 18-án, Gyálon lezajlott az idei tanév első Dél-Dunás találkozója. A nap 9 óra körül kezdődött, ekkor tartottuk a KT-s megbeszélést, mialatt a többiek regisztráltak. A rövid egyeztetés után elkezdődtek a rendhagyó programok a templomban.

A reggelt a bemutatkozással kezdtük, majd ezután a dicsőítés következett, alatta gyónási lehetőséggel. A gitáros énekeket egy misztérium játék követte, melynek témája a házasságtörő asszony volt. A szentmise előtt tartottunk egy tízperces szünetet, majd visszamentünk a templomba. A misén több vendég atya is jelen volt, akik az egész napot velünk töltötték.

A szentmise után mindenki örömére az ebéd következett, ami vidám hangulatban telt, evés közben mindenki tudott kicsit beszélgetni a többiekkel. Az ebéd után a plébánia főtermébe vonultunk ahol egy közös játék következett. Mindenki kapott egy lapot, amin állítások voltak, és minden állításhoz kellett keresni egy embert, akire igaz a mondat. A keresgélés közben így sok emberről tudtunk meg új dolgokat. A közös játék után egy órás szabadidő következett, amit beszélgetéssel vagy még több játékkal lehetett tölteni. A legtöbben a beugrót választották. Reggel még esett az eső, délutánra azonban még a nap is kisütött, ezért a játékokat a szabadban rendeztük.

A pihenő után Guszti és Oszkár nagyszerű előadását hallottuk az ítéletmentes kommunikációról. Később ezt a témát kiscsoportokra osztva beszéltük meg. A beszélgetések után megnéztük a pilisi nyári táborban készült fényképeket, majd megint egy kis játék következett.

A templomban ez alatt két esküvő is volt, ezek után a csapat ismét a templomba vonult, és a napot a szentségimádással zártuk. Nehezen ugyan, de végül mindenkitől elbúcsúztunk és elindultunk hazafelé.

---

Dél-Dunás lelki nap (Alsónémedi)
Írta: Koncsik Bori
2010.november 13.

Ma (november 13-án) Alsónémedin volt a Dél-Dunás kisebb testvéreknek a lelki napja. A 9 órai kezdés átkerült háromnegyed 10-re. Dénes atya az imádságról mondott szép gondolatokat. Majd Orsi néni mesélt nekünk az Úrral való kapcsolatról. Ő elgondoltatta velünk, hogy milyen helyzetekben van ott Isten (pl. mikor alszunk, amikor felébredünk és amúgy a nap minden percében). Magdi néni elmesélte nekünk az ő személyes élményét az imával kapcsolatban. Végül Kriszti mondott el egy ima (examen) fajtát, amiben áttekinthetjük a napunkat. Mit tettünk, milyen helyzetben éreztük Isten jelenlétét, vagy akár tudatosan figyeltünk rá. Elnézést kértünk hibáinkért, bűneinkért, majd hálát adtunk a jókért.

Majd, miután elfogyasztottuk a konyhatündérek által készített gulyáslevest és süteményt, játszottunk egyet. 4 csapatra oszlottunk és különböző játékokba lettünk beosztva. Csapatonként 1-1 ember. Táblajátékok voltak ezek, nem igazán tudom, hogy micsodák, csak azt tudom, hogy volt sakk. Ezek után a helyezések sorrendjében kellett legót húznunk és autót építenünk. Zoli, ennek az egésznek az ötletembere, versenyt rendezett velük. De mielőtt elindulhattak volna az autók, a létra, amin a karton autópálya volt leesett a földre, így a nagy nehezen összetákolt autók egy része szétesett. Ennek örömére mindannyian elkezdtünk nevetni, avagy sikítani, és újra összeraktuk az autókat. Végül a verseny célfotójával, amin csak az egyik autó orra látszott, befejeződött a verseny, ám az autók nem élték túl (tudtommal csak egy maradt életben).

Ez után Laci atya, aki közben megérkezett közénk, elmondta, hogy mi a kisebb testvérek feladata, és hogy miként kell ezzel együtt élnünk, mit kell tennünk, hogy jól szolgálhassuk embertársainkat és Istent.

Rövid gyónási lehetőség után átmentünk a templomba és részt vettünk egy Szentmisén, amit Dénes atya tartott.

Nagyon jó volt a hangulat, és szerintem mindenki jól érezte magát, aki ott volt. Köszönjük Imre atyának a befogadó szeretetét és a helyi asszonyoknak az ebédet és az egész napos szolgálatot, amivel szebbé, és könnyen kivitelezhetővé, tették napunkat!

Én nagyon jól éreztem magam. Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy a Dél-Duna menti kisebb testvérek jó úton haladnak a krisztusi közösség befogadó szeretetének útján.

Dél-Duna menti Nagyboldogasszony könyörögj értünk!

---